Nehéz lényegre törően, és mégis átfogóan bemutatni egy szakirány életét, amely annyi különböző egyéniségből áll, mint a mienk. Egyértelműn látszik azonban az, hogy a JOG iránti érdeklődésünkön kívül összekötnek minket életünk eseményei is: a Collegium hétköznapjai és ünnepei – amelyek nagyban hozzájárulnak nemcsak emberi kapcsolataink kiépítéséhez, hanem személyiségfejlődésünkhöz is. Az egyetemi félévek, tanévek elmúltával egyre bizonyosabbá válik, hogy jó úton indultunk el, amikor az MCC Jog szakirányára felvétettünk. A collegiumi jogászképzés keretében ugyanis a jogi egyetemek által nyújtott dogmatikai és tételes jogi ismeretek kiegészítésére kaptunk lehetőséget. A szakirány koncepciója ugyanis arra épül, hogy a hazai jogászképzés sok tökéletlenségben szenved.
A szakirány küldetése ezen hiányok, hézagok kitöltésében keresendő: átfogóbbá kívánja tenni a leendő doktorok tudását. Ahhoz tehát, hogy a kép(zés) teljes legyen, elengedhetetlen néhány konkrétum: a collegiumi tanulmányaink során lehetőségünk van joggal határos tudományterületekre kalandozni, hallgathatunk angol nyelvű kurzusokat és beletemetkezhetünk „a” szakirodalomba. Közvetlenül az országgyűlési választások előtt jártunk utána például annak, hogy minden rendben van-e az OVI-ban. Betekinthettünk az IM kulisszái mögé, és megtudhattuk, hogy haladnak a Ptk. kodifikációjával. Bejártuk a Sándor-palota zegzugos termeit, és nem utolsósorban elbeszélgethettünk a rendszerváltás nagyjaival az AB-n… Az egyetemen megszokott távolságtartással ellentétben a Collegiumban a tanárainktól nemcsak ismeretek tömkelegét kapjuk, hanem alkalomadtán tanárainkkal indítjuk a zsúfolt napot egy bögre teával, vagy együtt zárjuk azt egy kupica pálinka mellett. Talán nem meglepő ezek után, hogy képesek vagyunk egyforma aktivitással és lelkesedéssel eleget tenni az egyetemi, collegiumi és egyéb kötelezettségeknek.
Szakmai és magánéletünkben egyaránt meghatározó az MCC hangulata: érdeklődésünk bővítése a határtudományok megismerésével, a különböző izgalmas előadások, kreativitásra ösztönző beszélgetések, az aktualitások megvitatása, s persze mindenekelőtt a Collegium berkeiben kialakuló kisebb-nagyobb közösségek, illetve a Közösség maga, borozás közben vagy stimulusok nélkül, de értékelendő módon, s mert – úgy hisszük – érdemes…
Bencze Krisztina
