Antall József hajlandó volt közvetlen politikai céljait és a pártérdekeket is háttérbe szorítani, hogy a rendszerváltás minősége érdekében megbízható, teherbíró alkotmányos jogrend alakuljon ki Magyarországon - írta Sólyom László köztársasági elnök a Magyar Nemzet című napilap pénteken megjelent emlékszámában, amely Antall József miniszterelnök halálának 15. évfordulójára jelent meg. A rendszerváltás utáni első szabadon választott magyar kormány miniszterelnöke 1993. december 12-én halt meg. Sólyom László írásában kiemelte: Antall József a maga és kormánya becsületéhez sem engedett nyúlni: perre ment a minisztériumait általában korrupcióval vádoló kijelentés miatt. A köztársasági elnök úgy fogalmazott, hogy "minden ötödik évben újra eltemetjük Antall Józsefet. Súlyos és díszes szavak márványtömbjei rakódnak sírján egyre magasabbra: csak ki ne jöjjön!". Mint írta, nem látja jelét annak, hogy a kerek évfordulók közt bárkinek hiányozna a miniszterelnök.
Kiemelte: ma már egykor halálos ellenségei is elismerik, ám ezzel adták át leghatékonyabban a múltnak. "Azt mondják: államférfi volt, de korszerűtlen; egy letűnt kor és osztály utolsó, kiváló reprezentánsa. Azaz nem lehet folytatása" - írta.
Sólyom László szerint ma legjobban a perspektíva, a széles horizont, a hosszú távú gondolkodás hiányzik, mert ezek helyett rögtönzés követ rögtönzést, minden lépésnek a teljes győzelem vagy a totális vereség a tétje.
Az államfő írásában felidézte, hogy öt évvel ezelőtt a Magyar Nemzetben megjelent írásában számos példát hozott fel arra, miként tartott ki stratégiai céljai mellett Antall József, mind a Kerekasztal-tárgyalásokon, mind utána. "Amikor 1989 nyarán több, úgynevezett történelmi párt felrúgta az ellenzék korábbi megállapodását a köztársasági elnök jogállása és megválasztása ügyében, Antall a tárgyalások sikere érdekében nem engedte, hogy elővegyük a hangfelvételeket, és szembesítsük őket szószegésükkel. Leszögezte, hogy volt megállapodás, de új helyzet van, kész a kompromisszumra" - emlékezett az államfő.
Egykor közös hazánk egészét szereti Sólyom László, aki szlovák tárgyalópartnereinek kevesebb görcsösséget és egymás történelmének megismerését javasolja. Magyar államfő először nyilatkozott egy blognak, a köztársasági elnök a Reakciónak adott interjújában úgy vélekedett: egyre nehezebben elviselhető, hogy a magyar közélet a nemzeti-nemzetietlen és fasiszta-antifasiszta szembenállásról szól, a pártok a napi politikai csaták megnyerésének rendelik alá a nemzet hosszú távú érdekeit. Az elnök azt is elmondta, oda jutottunk, hogy határontúl a „szegény Magyarországért” imádkoznak.
(Készítette: Ablonczy Bálint, a Mathias Corvinus Collegium öregdiákja és Balogh Ákos Gergely)
- Elnök úr, hogyan működik a magyar állam?
- Mire gondolnak?
- „Az állam nem így működik.” Ezzel indokolta, miért nem vesz részt a nemzeti csúcson. A napokban viszont Gyurcsány Ferenc miniszterelnök mondta ugyanezt, amikor ön bejelentette a korrupció és oktatás kérdéseivel foglalkozó bölcsek tanácsának felállítását.
- Egy bonmot-t vissza lehet dobni, a tartalmát azonban nem. Az állam úgy működik, hogy vannak világos, tartós szabályok. Egy úgynevezett nemzeti kerekasztal, amelynek a célja, lehetősége, haszna kérdéses, ne számítson arra, hogy az elnök a jelenlétével szentesíti. Olyan meghívót kaptam a nemzeti csúcsra, amiben fel volt sorolva Magyarország minden problémája. Illúzió volt azt gondolni, hogy a jelenlévő hetven-nyolcvan ember ezeket fejenként ötperces felszólalásokban meg tudja tárgyalni, nemhogy megoldani. Az esemény bevallott célja az volt, hogy együtt üljön kormány, ellenzék és különféle érdekképviseletek. Ez egy olyan show, aminek az az üzenete, hogy mindannyian együtt vagyunk felelősek mindazért, ami történik az országban.
- Nem így van?
- Őszödre is a felelősség szétterítése volt a válasz: mindnyájan hazudunk. Magyarországon pontosan szabályozva van, mitől és hogyan felelős a „felelős ministerium”. A nagy összeborulás összezavarja a fejekben, hogy kinek mi a feladata, s főleg, hogy ki miért felel. Nem jutottunk volna idáig, ha ebbe az emberek korábban is belegondoltak volna.
Az interjú folytatása:
http://reakcio.blog.hu/2008/12/10/nem_latom_a_tavlatos_gondolkodast_interju_solyom_laszloval
A Collegiumi Vitaest új hallgatói kezdeményezés a Collegiumban. A Jog szakirány új színt kívánt vinni a szerda esti előadások sorozatába egyszerre két „előadó”, vitapartner, illteve a hallgatóság interaktív bevonásával. A Vitaest célja ugyanakkor más szakkollégiumok hallgatóinak meghívása is volt.
Első rendezvényünk vitapartnerei Lányi András, az ELTE Társadalomtudományi Karának oktatója, az Élőlánc Magyarországért Közéleti Mozgalom és Ökopárt elnökségi tagja, valamint Cséfalvay Zoltán, az Andrássy Egyetem professzora, a Nézőpont Intézet munkatársa voltak. A két kutatónak másfél órában a globalizáció témáját kellett több szempontból körüljárnia.
Lányi András elsősorban az ökopolitikus, Cséfalvay Zoltán inkább a gazdasági elemző szemével vizsgálta a felvetődő problémákat. A szemléletmódok különbsége leginkább a globális gazdasági rend, a fenntartható fejlődés, valamint a környezetvédelem kérdéskörében mutatkozott meg. Lányi tanár úr a fejlődő országok helyzetét, felzárkózási esélyeit illetően, a WTO és az IMF velük szemben támasztott követelményeire tekintettel Csévalvay Zoltánnál jóval szkeptikusabb volt.
A vita sikerére tekintettel a következő tanév során szeretnénk – más szakirányok bevonásával – hagyományt teremteni a Collegiumi Vitaestekből.
MCC Vitaest Team:
Balázsy Péter - Bárdy Péter - Pusztai Dávid - Vizy Kristóf
Nehéz lényegre törően, és mégis átfogóan bemutatni egy szakirány életét, amely annyi különböző egyéniségből áll, mint a mienk. Egyértelműn látszik azonban az, hogy a JOG iránti érdeklődésünkön kívül összekötnek minket életünk eseményei is: a Collegium hétköznapjai és ünnepei – amelyek nagyban hozzájárulnak nemcsak emberi kapcsolataink kiépítéséhez, hanem személyiségfejlődésünkhöz is. Az egyetemi félévek, tanévek elmúltával egyre bizonyosabbá válik, hogy jó úton indultunk el, amikor az MCC Jog szakirányára felvétettünk. A collegiumi jogászképzés keretében ugyanis a jogi egyetemek által nyújtott dogmatikai és tételes jogi ismeretek kiegészítésére kaptunk lehetőséget. A szakirány koncepciója ugyanis arra épül, hogy a hazai jogászképzés sok tökéletlenségben szenved.
A szakirány küldetése ezen hiányok, hézagok kitöltésében keresendő: átfogóbbá kívánja tenni a leendő doktorok tudását. Ahhoz tehát, hogy a kép(zés) teljes legyen, elengedhetetlen néhány konkrétum: a collegiumi tanulmányaink során lehetőségünk van joggal határos tudományterületekre kalandozni, hallgathatunk angol nyelvű kurzusokat és beletemetkezhetünk „a” szakirodalomba. Közvetlenül az országgyűlési választások előtt jártunk utána például annak, hogy minden rendben van-e az OVI-ban. Betekinthettünk az IM kulisszái mögé, és megtudhattuk, hogy haladnak a Ptk. kodifikációjával. Bejártuk a Sándor-palota zegzugos termeit, és nem utolsósorban elbeszélgethettünk a rendszerváltás nagyjaival az AB-n… Az egyetemen megszokott távolságtartással ellentétben a Collegiumban a tanárainktól nemcsak ismeretek tömkelegét kapjuk, hanem alkalomadtán tanárainkkal indítjuk a zsúfolt napot egy bögre teával, vagy együtt zárjuk azt egy kupica pálinka mellett. Talán nem meglepő ezek után, hogy képesek vagyunk egyforma aktivitással és lelkesedéssel eleget tenni az egyetemi, collegiumi és egyéb kötelezettségeknek.
Szakmai és magánéletünkben egyaránt meghatározó az MCC hangulata: érdeklődésünk bővítése a határtudományok megismerésével, a különböző izgalmas előadások, kreativitásra ösztönző beszélgetések, az aktualitások megvitatása, s persze mindenekelőtt a Collegium berkeiben kialakuló kisebb-nagyobb közösségek, illetve a Közösség maga, borozás közben vagy stimulusok nélkül, de értékelendő módon, s mert – úgy hisszük – érdemes…
Bencze Krisztina
A Jog szakirány koncepcióját számos tehetséges munkatársa segítségével Sólyom László tanár úr dolgozta ki. Az Alapító Atyák a következő problémákra kerestek gyógyírt a curriculum megalkotásakor:
A jogi egyetemi képzés túlzottan jogszabályközpontú; a joghallgatók általános jogi tudása csekély és nem alapos.
A jogszabálycentrikus oktatás ellenére a képzés nem problémaközpontú, abból teljesen hiányzik a gyakorlati oldal.
Következésképpen: a joghallgatók egyszerű jogeseteket, jogi problémákat sem tudnak elemezni, megoldani; s nincsen érvelés-, illetőleg retorikaképzés, amely az ügyvédi – és közéleti – munka alapja.
Az egyetemi képzés gyakorlatilag a jogtudomány különböző ágainak oktatásában merül ki. Következésképpen: a joghallgatók az állam- és jogtudományok kivételével nem jártasak semmi más, még a joghoz közeli tudományágakban sem; általános problémát jelent a későbbiekben magánjoggal foglalkozók gazdasági ismereteinek sekélyessége; a később közjogi területen tevékenykedők számára pedig a szervezetelméleti ismereteik hiányossága jelent komoly problémákat.
A jogi képzés nem készült fel hazánk EU-csatlakozására. Következésképpen: a magyar gyakorlati jogászoknak komoly gondot fog jelenteni a csatlakozás; félő, hogy ezen a területen is a külföldi (elsősorban angol és német) ügyvédek szakértelmére lesznek rákényszerítve a Közös Piac magyar résztvevői, hosszú időre elhódítva ezt a terültet is a magyar jogászoktól.
A jogi képzésben nem történt meg a rendszerváltás. Következésképpen: a gazdasági életben végbement gyökeres változásokkal kapcsolatos joganyag csak elvétve került be a jogászképzésbe; olyan rendkívül fontos jogterületek, mint a versenyjog, az információs technológiák joga, a szerzői jog, a távközlési jog, teljesen hiányoznak az oktatásból; a nemrég létrejött jogterületek (pl. Internet-jog) oktatásának hiánya szintén komoly hátrányt jelent a magyar jogászoknak a nyugatiakkal szemben.
A jogi képzésből hiányzik a valódi állami (közigazgatási) képzés. Következésképpen: a joghallgatók az egyetemen nem sajátítják el, hogy hogyan működik az államigazgatás a gyakorlatban (az államigazgatási gyakorlati munka alapjai teljesen hiányoznak); a magyar politikai rendszer összehasonlítására, elemzésére nem ad megfelelő alapot a jogi kar.
A szakirány képzési programja a fenti hiányosság kiküszöbölésére és a hiányterületek oktatására helyezi a hangsúlyt, megteremtve az elmélet és a gyakorlat szükséges egységét.
